Kovács L. István
Valamit mondani…
Valamit még akkor, ott,
mondani akartam,
de csak álltam némán zavarban,
mert nem tudtam a szót,
mit mondani akartam.
mondani akartam,
de csak álltam némán zavarban,
mert nem tudtam a szót,
mit mondani akartam.
Azóta is Te voltál
minden vágyam,
titkos gondolatom.
Hiányod fájt mindig.
Nagyon!
Egy szó, s a neved,
ráégett a nyelvemre,
mi naponta többször,
Elsuttogtam, rebegtem.
titkos gondolatom.
Hiányod fájt mindig.
Nagyon!
Egy szó, s a neved,
ráégett a nyelvemre,
mi naponta többször,
Elsuttogtam, rebegtem.
Valamit akkor, ott,
még mondanom kellett volna,
hogy utunk egyfelé vigyen,
akkor hiányod béklyója,
most nem szorítaná szívem.
még mondanom kellett volna,
hogy utunk egyfelé vigyen,
akkor hiányod béklyója,
most nem szorítaná szívem.
Ha most kéne mondanom,
most is csak állnék zavarban,
pedig már tudom a szót,
mit akkor, ott, mondani akartam!
most is csak állnék zavarban,
pedig már tudom a szót,
mit akkor, ott, mondani akartam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése