Szilágyi Ferenc
Önmagad keresve
(Sorsszonett)
Mit ér az ember, ha útja véges?
És mit keres, ha előre néz?
Legyen bár mindvégig tisztességes,
feltartja egyszer egy égi kéz.
Csak addig juthatsz el. Nem visz lábad
messzebb tájakra, ha nincs tovább.
Fogad is kihull, az arcod sápad,
a vidék is egyre mostohább.
Állj meg hát vándor, míg szíved dobban,
pillants most vissza, hogy merre vitt
hetyke vágyad süppedő homokban.
Terhed alatt a Föld is roppan,
hiába jártad omló ormait.
Önmagad keresd a romokban!
Mit ér az ember, ha útja véges?
És mit keres, ha előre néz?
Legyen bár mindvégig tisztességes,
feltartja egyszer egy égi kéz.
Csak addig juthatsz el. Nem visz lábad
messzebb tájakra, ha nincs tovább.
Fogad is kihull, az arcod sápad,
a vidék is egyre mostohább.
Állj meg hát vándor, míg szíved dobban,
pillants most vissza, hogy merre vitt
hetyke vágyad süppedő homokban.
Terhed alatt a Föld is roppan,
hiába jártad omló ormait.
Önmagad keresd a romokban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése