Zelk Zoltán
Kóró
Kórót érint kezed, a
kóró
tüskével sebzi
tenyered.
És meg se rezzen, áll
mogorván
a sárbafulladt rét
felett.
Szántad magányát?
Simogatva
nyúltál hozzá,
vigasztalón?
Tüskékkel őrizi,
vigyázza:
ne kússzon hozzá
szánalom.
Csak áll a
sárbafulladt réten,
zörgőn és az alvó
nyarat
hírdeti széltől
tépett váza,
mely jelként a tájon
maradt.
Így áll és nézi a
fölötte
kerengő, síró
varjakat:
károgva, jajongva
siratják
régi honuk, a dús
nyarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése