Margot - Százszorszép

Margot

Százszorszép 

 https://www.youtube.com/watch?v=gzU77UOiW00

Kábán ébredek álmaimból;
Olyan tóparti a reggel.
Kinn fütyül a feketerigó,
De árnyas, ködös, párás
A levegő,
Mint szeptember elején,
Dómasán a vendégházban.
Nem tudok aludni, bár még
Korán van.
Egyedül vagyok, mint mindig.
Szédelegve vánszorgok le
A földszintig,
S csukott szemmel iszom
A hideg kávét.
Kinn az élet vár;
Egy kutya és két macska,
Ez az én társaságom.
Éhes jószágaimat ellátom;
Papucsban, kis hálóingben
Sétálok a nyirkos fűben.
Korán van, kb. öt óra.
És most július végén, mintha
Valóban szeptember lenne.
A Domasáról hozott
Százszorszépek a fűből
Kikecmeregve a kelő napra
Bontják szirmaikat.
Virágom az idén alig volt.
Lelkem bánata ráült
A házra, a kertre.
Tulajdonképp nincs mit néznem.
Mire mindig büszke voltam;
Meghalt az én álomkertem.
A rózsa, a liliom kihalt,
A fű itt-ott kiszáradt,
Csak ez az életrevaló kis
Százszorszép, ez lep el
Mindent szemtelenül,
Fittyet hányva bánatomra,
Kacagva az égre derül.
… Emlékszem, tavalyelőtt
Hoztam vagy hármat,
S talán azért százszorszép,
Mert százszorozza önmagát.
Bár véletlenül lépek rá,
Mégis, e törékeny csepp virág,
Fejét újra felemelve,
Díszíti udvarom porát.