Kováts Péter - Profán fohász

Kováts Péter

Profán fohász

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!
Mert képedre teremtettél,
s rám mint tükörbe nézve,
elűzted magadtól; magadat.

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!
Mert nézve, hogy fejlődsz ki bennem,
megundorodván magadtól
folyton büntetsz Engem.

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!

tanítónak a Jót, a földre küldted,

de gyermekétől nem tanult az Ember

féktelen dühödben Öt áldoztad fel!

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!
Hisz neveddel ajkán hány ártatlan égett!
És hány hatalmas papod
szentesített büszkén háborús vétket!

Oh Uram, hogy szeretlek téged!
Mert ha megtagadom
a bennem lázadó éned megbocsátasz,
ostyát adsz kegyelemkenyérnek.

Oh Uram, hogy szeretlek téged!
Mert templomodba lépve,
ha térdet, fejet hajtva megalázkodom
minden bűnöm alól feloldoztattatol.

Mert bennem TE lakozol!
Mint hatalmas Isten!
S én nem tehetek mást
mit elültettél Bennem!