Pócsa Józsefné - Csalogató

Pócsa Józsefné
Csalogató

Elmentél és játszott veled az élet;
idegen ország, nyelv rajzolta képek,  
száznyolcvan nyelven beszélő emberek
közt a nyelveden vissza nem felelnek.

Fogy az időd, indulni kellene már,
erőd teljében a hazád visszavár.
... Édesanyád suttogja a szavakat:
" ó, kislányom hozd haza a fiamat ".

Az idővel nem lehet mindég futni,
tudni, hol várnak -- arra kell indulni.
A tavaszokkal, téllel elmúlt évek,
utadon elhagyott hazát idéznek...

Gyere, vár a hazád, az otthon, a nép.
Visszavár minden jó, minden, ami szép:
Zöldbe öltözött tavaszok mámora,
hív, ne légy idegen utak vándora...

Itthon is zenghet majd ajkadról a hang,
vagy mit üzen tornyában az ércharang,
figyelheted majd és írhatsz is róla--
indulj hát haza, sürget már az óra..