Della Mária
Égi szerelem
Ezüst esőt szórt az
október délelőtt,
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.
A villamos elment én kövülten álltam
ott, mintha gyökeret vert volna a lábam.
Két kis ázott veréb a járdaszigeten,
miért maradtunk itt, csoda ez, rejtelem.
Rózsaszín köd úszott fénylő szemünk elé
megbűvölten elindultunk egymás felé.
Mondod: - már nagyon régen ismerem magát,
- én is, s szavamra a döbbenet megállt.
Nem szólt szájunk, érezted szív rezdülésem,
megöleltél a pillanattól részegülten.
Sorsfonalunk összeköttetett az égben,
tudtam én is mikor kék szemedbe néztem.
Kár, hogy a találkozás álom volt csupán,
nem futhatok az elment a villamos után.
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.
A villamos elment én kövülten álltam
ott, mintha gyökeret vert volna a lábam.
Két kis ázott veréb a járdaszigeten,
miért maradtunk itt, csoda ez, rejtelem.
Rózsaszín köd úszott fénylő szemünk elé
megbűvölten elindultunk egymás felé.
Mondod: - már nagyon régen ismerem magát,
- én is, s szavamra a döbbenet megállt.
Nem szólt szájunk, érezted szív rezdülésem,
megöleltél a pillanattól részegülten.
Sorsfonalunk összeköttetett az égben,
tudtam én is mikor kék szemedbe néztem.
Kár, hogy a találkozás álom volt csupán,
nem futhatok az elment a villamos után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése