.kaktusz
Ha mérlegelünk
Tudod arra gondoltam,
amikor az ember
mérlegel,
sokszor jut arra az
eredményre,
hogy az életét
elrontotta,
és talán sokszor el
is rontja,
ha nem is
szándékosan:
vágyik a tökéletes
útra,
de a jó útra
tudatosan nem lép,
(talán mert rossz a
híre,
de a hírt azok
keltik,
kik még soha rá nem
léptek)
útra, amelyikről a
jóság
messziről is látszik
már,
(a mesékből lehet
ismerni rá)
de göröngyös az első
útszakasz
nem mindig járható
könnyen…
kevesen is indulnak
azon,
azért azt gondolja,
aki töpreng az
irányon,
hogy talán mégse
olyan jó,
tán a balekok útja az:
és elindul,
hol a biztosnak hitt
siker útján,
hol az alakoskodás
sötétjén,
vagy a délibábos
látszatén,
de van még út rossz
számtalan...
lehet, hogy azok
ideig óráig jól
járhatók,
de biztosan vezetnek
a mélységes
szakadékhoz,
míg a jó út
elvihet a szeretethez,
(rossz, ami oda nem
vezet)
vele lehet
az életet akár
játszani,
(másképp minek élni)
persze, mint minden
játékot
azt is
halálosan komolyan
kell venni…
szomorúság, fájdalom
azon az úton is
megterem,
de soha nem a
szeretet:
okozója mindig a
szeretetlenség,
s ha kerül sor végső
búcsúra,
azon az úton
a remény akkor
is megvan
a találkozásra
egy másik világban…
attól a világtól
szeretet nélkül
nincsen mit várni,
nincsen mit remélni,
ha ő nem várhat,
vagy ha rá nem vár
ott senki.
2012. július 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése