Hajdu Mária
Újra ősz
Szürkét mázol az ősz
a kékre,
ködöt lehel a hűvös hajnal,
lomhán ballag a Hold az égre,
fényből szűkölködik a nappal.
Álomba ringató őszi szél
dúdolva bejár minden zugot.
Régmúlt vágyakról pletykál, mesél,
kilesett mindent, amit tudott.
Avar alatt bújik az élet,
romlik, mint megbénult mondatok.
Teret enged az ősz a télnek,
kopogtatnak a szűkös napok.
ködöt lehel a hűvös hajnal,
lomhán ballag a Hold az égre,
fényből szűkölködik a nappal.
Álomba ringató őszi szél
dúdolva bejár minden zugot.
Régmúlt vágyakról pletykál, mesél,
kilesett mindent, amit tudott.
Avar alatt bújik az élet,
romlik, mint megbénult mondatok.
Teret enged az ősz a télnek,
kopogtatnak a szűkös napok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése