2018. október 26., péntek

Szomorúfűz - A nyugalom isteni csendje


Szomorúfűz
A nyugalom isteni csendje

Az este hirtelen tör ránk.
Gyertyafény libben a falon, árnyakat rajzol a homályban.
Alakok nőnek az ablakok mögött, összeforrva a sötétséggel.
Dallamok lebegnek meghitten.
A horizonton kél a Hold, s körötte a csillagok.
A zsibongó élet már elcsendesedett, elpihennek a nappal gondjai.
Nyugalom száll a szívekre, lelkekre.
Álmokban szárnyalunk a hajnal felé, az ébredésig.
A szépség, az árnyak és fények, a nyugalom isteni csendje.

Árnyak osonnak a felhőkkel,
sóhajok szállnak nyugtalanul,
a nappal gondja fáradtan pihen
A lámpák sorban kialszanak,
az óra visszhangosan jár,
hullámzunk az idő csöndjében
Csönd borul ránk az éjszakában,
virraszt a Hold az égi udvaron,
körötte csillagok sziporkáznak,
az álom tündére ringat, átölel,
sodródunk az örök végtelenben


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése