2018. október 18., csütörtök

Kovács Daniela - Nem gondolok Rád!


Kovács Daniela

Nem gondolok Rád!


Nem gondoltam ma Rád!
Hiába volt langyos a hajnal
mégis éreztem,
milyen kegyetlenül csíp
végig a fagy...
A telefon is néma maradt,
a világ zaját, szívem
csenddé szűrte át...


Nem gondoltam ma Rád!
Akkor sem
amikor láttam
a tőled kapott orchideát, amint
gyönyörű bimbót hajt,
kínzott, fojtogatott
a végtelen szomorúság...


Nem gondoltam ma Rád
próbáltam betemetni a
szívembe lévő árkokat
s nem idézni magamban
folyton, utolsó
kimondott szavadat...


Nem gondoltam ma Rád
akkor sem
amikor csurom vizesen
álltam, a zokogó ég alatt,
amikor keserű könnyem
az esővel összevegyülve
végig mosta arcomat...


Nem gondoltam ma Rád!
Akkor sem
amikor szorosan öklömbe
szorultak, a törékeny ujjak
amikor dacod, büszkeséged
erős falaknak bizonyultak...


Nem gondolok Rád most sem,
amikor az est illata
körül ölel csendesen
amikor két tenyeremben
szomorú arcom megpihen...


Holnap se gondolok majd Rád!
Amikor hajnalba
magamba szívom
kávém finom illatát,
amikor kínzó hiányod
szívembe furakszik
s belemarja magát
Nem gondolok majd Rád...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése