2018. október 22., hétfő

Kondra Katalin - Hajnali gondolatok egy édesanyától


Kondra Katalin
Hajnali gondolatok egy édesanyától

Enyém a hajnali csend,
mikor puhán elpihen az álom,
talán mesét álmodó gyermekszempillákon,
és enyém az első lépés e hűvös reggelen.
Az első kávét egyedül iszom,
nem szöszmötöl itt senki míg
a gondolataimmal találkozom.
Szeretem a reggel zajtalan csendjét,
szépen pirkad a nap a sötét ég alatt,
lágy hajnali szellő lengedez a fák közt,
susogva ébreszti a madarakat.
Bent lassacskán feltámad az élet,
mocorogni kezdenek a bútorok,
halk csoszogás hallik nyolc óra tájékán,
érkezik egy gyermek, felébred a nagylány.
Kezdődik a nap, így telnek az évek,
aztán egy szép napon mikor körülnézek
rájövök, enyém lett mind a hajnali csend,
a kávé és minden hűvös reggel.
Várom a csoszogó lépteket,
de ketten maradunk egy kiolvasott könyvvel.
Az idő úgy elillan, mint a könnyű pára,
a gyermekből felnőtt lesz nemsokára.
Elszorul a torkom, ha erre gondolok,
de megrázom magam, tovább indulok
kitárt szívvel várva a jövőt,
szépen elengedve az elmenőt.
Nem tudom az új év mit tartogat,
édes lesz a könnyem avagy keserű.
Csak egyet tudok biztosan,
az élet szép és élni gyönyörű.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése