Kovács L. István
Október
Megjött, bár csak a
Szeptember várta,
mi, még maradtunk volna a nyárban.
Éjjel az ablakból lestem,
hogy találkoznak ők ketten.
Üdvözölik egymást, pár testvéri ölelés,
váltottak néhány szót,
majd Szeptember mondta : Menj, el ne késs.
Integetésül még lerázott pár levelet,
s az ifjú Október utána lódított egy kis szelet,
benne üzenet, vegyél subát, hozom a telet.
Reggelre bodor felhőkkel telt meg az ég,
de a hó nem jött vele, nem hullik még.
S az első októberi reggel,
gyenge szellő játszik hulló levelekkel.
S ki kora reggel munkába siet,
annak hajába túr, arcába nevet.
Ma még játszik, ma még gyerek…
mi, még maradtunk volna a nyárban.
Éjjel az ablakból lestem,
hogy találkoznak ők ketten.
Üdvözölik egymást, pár testvéri ölelés,
váltottak néhány szót,
majd Szeptember mondta : Menj, el ne késs.
Integetésül még lerázott pár levelet,
s az ifjú Október utána lódított egy kis szelet,
benne üzenet, vegyél subát, hozom a telet.
Reggelre bodor felhőkkel telt meg az ég,
de a hó nem jött vele, nem hullik még.
S az első októberi reggel,
gyenge szellő játszik hulló levelekkel.
S ki kora reggel munkába siet,
annak hajába túr, arcába nevet.
Ma még játszik, ma még gyerek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése