Kandrács Róza
Ragyogás az
őszben
Az égen ragyog a nap,
de gyengék már a sugarak.
Fákról lassan lehull a levél,
itt van az ősz, itt mindenképp.
Szellő lebben, lélek száll
vágyó szerelme után.
A kispadon megpihen,
s csendesen elmereng.
Álmairól, vágyairól,
elfeledett tegnapokról.
Eljövendő holnapokról.
Messze tűnő fájdalmakról.
Kifakuló szép szavakról.
Jó lenne még újra élni,
szerelemben elmerülni.
Lelked ifjú még talán,
szíved vágyik új után.
De az évek lassan
szállnak,
Elkerülnek már a
vágyak.
Elfelednek csendesen,
hó fehérlik fejeden.
Eljön a tél, s betakar,
mint virágot s avart.
de gyengék már a sugarak.
Fákról lassan lehull a levél,
itt van az ősz, itt mindenképp.
Szellő lebben, lélek száll
vágyó szerelme után.
A kispadon megpihen,
s csendesen elmereng.
Álmairól, vágyairól,
elfeledett tegnapokról.
Eljövendő holnapokról.
Messze tűnő fájdalmakról.
Kifakuló szép szavakról.
Jó lenne még újra élni,
szerelemben elmerülni.
Lelked ifjú még talán,
szíved vágyik új után.
De az évek lassan
szállnak,
Elkerülnek már a
vágyak.
Elfelednek csendesen,
hó fehérlik fejeden.
Eljön a tél, s betakar,
mint virágot s avart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése