Grigo Zoltán
Soha ne nézz hátra...
Soha ne nézz hátra...
Ébredj, kedvesem, az ég
alja lángban áll,
haragvó szelek a városban járnak már,
nyújtsd felém a kezed, és ne gondolj másra,
fuss velem, menekülj, soha ne nézz hátra!
Lépteink alatt a csupasz föld megremeg,
utakra fekszenek leomló nagy hegyek,
itt a lábunk alatt már a part is szakad,
kapaszkodj meg bennem, és csak rohanj, szaladj!
Szaladj a múltért, a jövendő évekért,
küzdj velem most tovább, harcolj az életért,
csukd be a szemed, és ne gondolj most másra,
fuss velem, menekülj, soha ne nézz hátra!
Körülöttünk már leborultak a falak,
többé nem állhatsz meg, kedvesem, tartsd magad,
szólj, ha fáradt vagy, és elviszlek hátamon,
ülhetsz a nyakamban, csünghetsz a vállamon.
Hogyha velem vagy, mindegy milyen sors vár ránk,
leszek veled akár út mellett sóbálvány,
s ha nem nézhetünk vissza, mert ez a parancsolat,
az arcomba rejtem el akkor az arcodat.
Mielőtt elpusztítják e buta világot,
elviszlek magammal, mint utolsó virágot.
haragvó szelek a városban járnak már,
nyújtsd felém a kezed, és ne gondolj másra,
fuss velem, menekülj, soha ne nézz hátra!
Lépteink alatt a csupasz föld megremeg,
utakra fekszenek leomló nagy hegyek,
itt a lábunk alatt már a part is szakad,
kapaszkodj meg bennem, és csak rohanj, szaladj!
Szaladj a múltért, a jövendő évekért,
küzdj velem most tovább, harcolj az életért,
csukd be a szemed, és ne gondolj most másra,
fuss velem, menekülj, soha ne nézz hátra!
Körülöttünk már leborultak a falak,
többé nem állhatsz meg, kedvesem, tartsd magad,
szólj, ha fáradt vagy, és elviszlek hátamon,
ülhetsz a nyakamban, csünghetsz a vállamon.
Hogyha velem vagy, mindegy milyen sors vár ránk,
leszek veled akár út mellett sóbálvány,
s ha nem nézhetünk vissza, mert ez a parancsolat,
az arcomba rejtem el akkor az arcodat.
Mielőtt elpusztítják e buta világot,
elviszlek magammal, mint utolsó virágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése