Fridli Zoltán
Kedvesem (aki nem
feltétlen a párom)
Hangja, forrás
csobogása
ahogy felbuzog üdén,
ám csendesen,
Lágyan, hűsével oson, csordul le
Lágyan, hűsével oson, csordul le
a tisztára mosott
köveken.
Szeme szikrázó drága ék,
Szeme szikrázó drága ék,
elolvaszt, felragyog,
felcsillan,
Mint magas fák közt az égen,
Mint magas fák közt az égen,
nappali csillagok,
megvillan.
Hangja, lángnyelvek tánca,
Hangja, lángnyelvek tánca,
ropogva fellobban, s
elcsitul,
Tűzies színek forgataga kapkod,
Tűzies színek forgataga kapkod,
kulturáltan, majd
vadul.
Mosolya, könnyed, tavaszi táncos álom,
Mosolya, könnyed, tavaszi táncos álom,
körüljár, körülölel,
Mint erdő a lepkékkel telt tisztást,
Mint erdő a lepkékkel telt tisztást,
érezni, itt van egész
közel.
Hangja, lágyan hajlik, mint ahogy a szél
Hangja, lágyan hajlik, mint ahogy a szél
bókoltatja a fákat,
hajlik s megdől. 
Még nem tudni miért, de újból,
Még nem tudni miért, de újból,
s újra látni, hallani
akarom tiszta szívemből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése