2018. október 26., péntek

.kaktusz - Az életnek rendje van


.kaktusz
Az életnek rendje van

Tudod, arra gondoltam,
élnek emberek,
kiknek egy maréknyi rizs a napi betevőjük,
és talán nem is érzik magukat szerencsétlennek,
mert soha nem láttak még bőségtálat,
hiszik, az életnek rendje az,
az ember megszületik, s azután éhen hal,
hiszik, az emberi élet rövid,
mint a kérésznek az élete,
szerencsétlennek akkor éreznék magukat,
ha csak egyszer is jól laknának,
ha megtudnák, van élet a halál előtt,
az ember, ki a városokban lakik,
azt gondolja, a sok nyavalyája a természet rendje,
ha tudná, másképpen is élhetne,
ha megpillantana egy tisztább, élhetőbb életet,
többé soha nem lenne elégedett,
utána vágyakozna,
boldogtalanná tenné a tudat,
elpocsékolja az életet,
az ember fejében a gondolat nem a sajátja,
csak azon gondolkodik,
amit már megtapasztalt,
vagy amit megtanítottak neki,
valami már meglévőn gondolkodik,
azt fejleszti tovább,
nem az ő agyában csírázik ki
a gondolat mélyen lévő magva,
ha egyszer odáig eljutna,
ahol a saját gondolat terem,
akkor tudná meg, milyen,
nem csak örökbe fogadni,
hogy milyen gyönyörű
a saját gondolatot megszülni,
aki az eszével szeret, az nem érzi,
hogy hiányzik a szeretet,
mert az olyan szeretettel tele van a világ,
az a földön a természetes szeretet,
ha tudná, van egy másik is ezen a világon,
egy nem erre a világra való,
tele fájdalommal, és boldogsággal,
ha egyszer rátalálna, nem engedné el soha
mindenhol azt keresné.

/2007.- 2008 nov. ./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése