Dr. Szeicz János
A lelkek üzenete
Rád gondolok megint, és újra,
az emlékek megszépültek már.
Velem vagy, mint régen, összebújva,
hiányod azonban annál jobban fáj.
Viszek neked mécsest és virágot,
helyetted a sírodat babusgatom.
Bámulom nélküled a világot,
és ólmos tagjaimat még mozgatom.
Mert minden percben rád gondolok,
hát kérdezem, te emlékszel e rám?
S a karácsonyi kaktuszod válaszol,
mely virágba borult Halottak napján.
az emlékek megszépültek már.
Velem vagy, mint régen, összebújva,
hiányod azonban annál jobban fáj.
Viszek neked mécsest és virágot,
helyetted a sírodat babusgatom.
Bámulom nélküled a világot,
és ólmos tagjaimat még mozgatom.
Mert minden percben rád gondolok,
hát kérdezem, te emlékszel e rám?
S a karácsonyi kaktuszod válaszol,
mely virágba borult Halottak napján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése