Ficzura Ferenc /Nyilas/ - Őszöm ajka

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Őszöm ajka

Élces hangú őszöm ajka,
földhöz kötött rög-szövetén,
bármit hoz, azt szívből adja,
néha rosszul írt költemény.

Szőlőízű hajnal cseppen,
cinkos fénye rám kacsint,
miként a lázadó csendem
minduntalan búcsút int.

Cserfes ajkú még a hangja,
harmónia tünemény,
meg-meg kondul vészharangja,
időn lóg, a kötelén.

Szőlőízű hajnal csendje,
csipkefénye rám hajol,
változások valós rendje
minduntalan átkarol.

Jóslatokkal porló percem
színe bomlik színtelenné
s az el nem küldött levelek,
az ámen s a mindörökké.