2012. november 6., kedd

.kaktusz - Ha a barátokat a szeretet választja



.kaktusz
 
Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek

a legszorosabb társasága

a saját gondolata,

s úgy, mint ahogy a barátait,

maga választja azokat is,
találhat rossz, kellemetlen,
fárasztó barátokat,

de szórakoztatókat,

nem perlekedőket is,

velük magát érezheti jól,

rossz választás esetén, hatásukra,

az élet lehet a pokol maga ...

lehet barát és gondolat

másokat káromló,

kibeszélő mindenkit,

haragot,

ellenségességet szító,

feketére mázoló,

és lehet vele öröm,

az együttlét megnyugtató,

vidám színeket becsempésző,

menekülés a világ zajától…

persze vannak kényszerbarátok,

kényszer szülte gondolatok,

amik ráakaszkodnak az emberre,

akiktől, amiktől

szabadulni nehezen lehet,

de mindenképp érdemes…

a gondolatbarát olyan,

ami mindig kéznél van,

megvigasztalhat,

vagy mélyebbre taszíthat

őrlődve a bajban:

a legjobb, vagy akár

a legrosszabb társaság,

oda kell figyelni jól,

az ember szóba melyikkel áll,

melyiknek van nyitva

mindig az ajtaja,

melyiket kínálja hellyel,

mit enged közel magához,

melyikkel eszik egy tálból,

hogyan választ, kit fogad be,

hogy naphosszat

milyen duruzsolást hallgat,

milyen társsal zárja össze magát…

a barátokat, ha a szeretet választja,

azok mindig jó felé kalandoznak,

megtalálják a rosszban is a jót,

pihentető velük,

az együttlét megnyugtató.

2012. szept. 01.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése