Hatházi Áron - Köd

Hatházi Áron

Köd

s szemedben köd gomolygott
amíg fogtad a kezem
hosszan
lassan
s már akkor tudtam
hogy megírom majd
(mi minden belefér tizenöt évbe)
ily idő alatt egy esőcsepp
leér a földig

s jöttél
legszebb versemet kezedbe tettem
- sírt és rúgkapált rendületlen -
de megnéztük nagyítóval a füledet
s addigra már nevetett
nem lehet téged nem szeretni
látod
hiába gomolyog szemedben a köd