Lelkes Miklós - Szelíd őszök

Lelkes Miklós

Szelíd őszök

Szelíd őszben hiteget hihetetlen
álomsziget sor, megtévesztő Éden,
napfény-álarc mögül az árny kikukkant,
felhőfehérség fent, a kék kezében,

s tündér fogócska őzszem-tavacskáknak
tükrén, játékkal eljátszik a játék,
dió kopp hang meghúz időszakállat -
s el-elhajózik ezüstszál ajándék.

Szelíd őszben barna simul a zöldhöz,
itt-ott vöröshöz, táncok körbejárnak,
mosolyognak, meghajolnak, köszönnek
Kereszt sötétnek, lengő Legendának.

Szelíd őszben szebb világot szeretnék,
s mert azt szeretnék: nem szeret már senki -
de mégis jobb pirosabb szívvel élni,
és nincs-szíveknek szívvel énekelni.

Szelíd őszben csillogó látszatbékék,
háryjánosok hencegő világa.
Levélnép bámul, forog erre-arra -
csöpp szeles szótól már rezeg a nyárfa.

Szelíd őszökben a valóság hallgat,
s a nyáj dehogy kételkedik mesékben! -
pedig lehet: nem kígyó volt a Kígyó,
s nem Alma miatt lett oda az Éden.