Kosjegyében - A temetőkertben

Kosjegyében

A temetőkertben 

Emlékezés Mindenszentek,
és halottak napján:

Égő gyertyák fénytengerében
sötét árnyként mozognak,
virágaikkal, és koszorúikkal
a hozzátartozók ezrei.
Mély gyászba öltöztek!
A nyugvó sírok alatt
csendes álomvilágban,
örök álmukat alusszák,
akik már elköltöztek.

Ma mindenszentek napja van!
Virágkoszorúk fedik sírjukat!
Átszellemült belsőérzelemmel
emlékeznek a hozzá tartozók.
Emlékezzünk! Az elődeinkre,
akik értünk éltek.
Emlékezzünk! A hőseinkre,
akik értünk haltak, s
már örökre elhagytak.

Elhajóztak… de szellemük
bennünk itt maradt.
A szívünkben élnek ma is!
Megtisztítjuk emlékeinket!
Leseperjük lomb fedte sírjukat,
amely az árnyas fák alatt
avar takaróval fedi
minden tél előtt,
néma sírhalmukat.

A gyertyák fénye,
mint csillag milliárd
ragyogja be a sírokat.
Bánat, és szomorúság
üli meg fátyolosan,
a fények tengerében
megvilágított gyászolóknak
kisírt szemeiket,
szél csípte, piros arcúkat.