Pné Juhász Mária
/Marina/
Hajnali fényben
Nyugodt a hajnal
semmi nesz,
falon az óra még pihen,
felém fordulva átölelsz,
lágyan simogat két kezed
Fehéren izzó éjjelen
összefonódtunk csendesen,
szememben ragyog most szemed
bársonyos felhő kékjében
Függöny selymén hűs lehelet
nyitott ablakon belibben,
gyűrött párnánkon merengve,
Nap sugarával ébresztget
falon az óra még pihen,
felém fordulva átölelsz,
lágyan simogat két kezed
Fehéren izzó éjjelen
összefonódtunk csendesen,
szememben ragyog most szemed
bársonyos felhő kékjében
Függöny selymén hűs lehelet
nyitott ablakon belibben,
gyűrött párnánkon merengve,
Nap sugarával ébresztget
**
Fénysugár
Csillagok fénye
ha felragyog,
búsulnak esti fák.
Illatuk mohó széllel
lágyan tovaszáll
csend-szavú éjben.
Előtted tétován áll a boldogság,
szemedbe nézve
látja távoli csillag
reszkető magányát.
Lassan feloldódik
örök Ég végtelenjében
nyugalmat remélve.
ha felragyog,
búsulnak esti fák.
Illatuk mohó széllel
lágyan tovaszáll
csend-szavú éjben.
Előtted tétován áll a boldogság,
szemedbe nézve
látja távoli csillag
reszkető magányát.
Lassan feloldódik
örök Ég végtelenjében
nyugalmat remélve.
**
Hegedűszó
Kopott hegedűjén
játszott öreg cigány
bús dallamot
csak nekem.
Már gyermekként ismert
hisz ölében ültem
vén diófa alatt
Nap aranyló rejtekében.
Évek múlásával
szén- haján
már ezüstök a fények,
de a vén diófa
aranyló fényében
kopott hegedűjén
még szól a bús dallam
csak egyedül nekem.
játszott öreg cigány
bús dallamot
csak nekem.
Már gyermekként ismert
hisz ölében ültem
vén diófa alatt
Nap aranyló rejtekében.
Évek múlásával
szén- haján
már ezüstök a fények,
de a vén diófa
aranyló fényében
kopott hegedűjén
még szól a bús dallam
csak egyedül nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése