2012. november 10., szombat

Szomorúfűz - Fényszőtte - fények ...



Fényszőtte – fények ...

„A szeretet láng, mely melegít, fény, 
mely világít ...”

A fény, áldás, világosság. Fény nélkül nincs élet!
Szükségünk van a fényre, a szeretet fényeire. A fények beszélnek.
Színes, ragyogó fények, sétára indulva a sötét világ felett.
Ránk veti fényét a napsugár, a holdsugár.
Az éjszaka szelíd fényekkel ölel.
A lángnyelvek sírnak, a tűz fénye melegséget, cirógató fényt ad.
Fény vagy Te magad, a lényed, kell a fényed.
A távoli fények is bevilágítják lelkünket, a szívünkbe beragyognak.
A fénytündérek hintáznak, megérintenek, melegséget adnak,
ránk találnak, táncolnak velünk.
Megleljük lelki fényünket.
A szemünkben őrizzük, magunkban hordozzuk, átnyújtjuk szeretteinknek.

Fényszőtte ...

A fénypelyhek szétfoszlanak, az alkony színei szürkébe váltanak.
Az este már hűvös érintésével simít.
Hangulatos gyertyavilág mellett illatos tea gőze száll az ablak homályában.
A sötéttel váltva a lámpafényt, szelíden közeleg az éjszaka.
Kinyitva az álmok kapuját, fényszőtte lelkem szárnyalásában.

1 megjegyzés: