Fényszőtte – fények
...
„A szeretet láng,
mely melegít, fény,
mely világít ...”
A fény, áldás,
világosság. Fény nélkül nincs élet!
Szükségünk van a
fényre, a szeretet fényeire. A fények beszélnek.
Színes, ragyogó
fények, sétára indulva a sötét világ felett.
Ránk veti fényét a
napsugár, a holdsugár.
Az éjszaka szelíd
fényekkel ölel.
A lángnyelvek sírnak,
a tűz fénye melegséget, cirógató fényt ad.
Fény vagy Te magad, a
lényed, kell a fényed.
A távoli fények is
bevilágítják lelkünket, a szívünkbe beragyognak.
A fénytündérek
hintáznak, megérintenek, melegséget adnak,
ránk találnak,
táncolnak velünk.
Megleljük lelki
fényünket.
A szemünkben őrizzük,
magunkban hordozzuk, átnyújtjuk szeretteinknek.
Fényszőtte ...
A fénypelyhek
szétfoszlanak, az alkony színei szürkébe váltanak.
Az este már hűvös
érintésével simít.
Hangulatos
gyertyavilág mellett illatos tea gőze száll az ablak homályában.
A sötéttel váltva a
lámpafényt, szelíden közeleg az éjszaka.
Kinyitva az álmok
kapuját, fényszőtte lelkem szárnyalásában.
http://www.youtube.com/watch?v=7YcwbCnvj84
VálaszTörlés