2012. november 8., csütörtök

Szomorúfűz - Őszi tündérek - csendes elmúlás



Őszi tündérek - csendes elmúlás
 Színes őszi fák felett csípősek a reggelek
Még kék az égbolt, de ködfátyolos a délelőtt
Sápatagon világlik a színes lombok között a Nap
Sugarai már nem adnak éltető meleget
Erdő, mező, rét sárgul – aranybarna a természet
Bodros felhők kergetőznek, avarillat száll a légben
Meghervadtak a virágok, elvesztik szirmaikat
A suhanó madarak korán elcsendesednek
Őszi tündérek dalolnak a fákon,-
Arany-bíbor sugárral érkezik az alkony
Szépek az őszi estek, de borzongatóak a szelek

Itt-ott maradék zöld levelek lengenek az őszi szélben. Leszüretelték a fákat, a szőlőket.
Az ősz álmodozva kúszik a lombokon át.
Haldoklik a természet! A hegyek az éggel összeérnek.
Fátyolként borítja be szemeinket, még a földre sugároz a gyenge fény.
Felhők robognak az őszülő égbolton, avar illatú szelek sodorják tova.
Halódik a város nyüzsgő élete. Búcsút intve köszön a tovatűnő, elmúlt nyárnak.
Ezernyi sárga halott, hulló levél. Őszi szél lengeti a fákat, bokrokat. Kezdetét véve a csendes elmúlásnak.

Szomorúfűz

1 megjegyzés: