Fazekas Miklós - Találkozás

Fazekas Miklós

Találkozás

Lassan, fejed lehajtva,
sétálva érkezel -
Már látlak,
de két karommal
még nem érlek el -
Állj meg, maradj még,
perdülj egy lassú táncban,
látni akarlak, most így,
ahogyan vagy,
a kék ruhádban!
Csak nagyon lassan érintelek,
szíved reszket, könnyeket ont
két szemed,
s amint a szerelmes testek
éhesen egymásnak esnek,
langymeleg patakok árja,
könnyek, szerelmünk gyöngyszemei
hullnak a kék ruhára.
Arcom gyönyörű hajadba fúrva
kérlek, ne!
Még hadd maradjon a ruha -
még hadd forduljak Veled egy táncot,
az első táncot,
s aztán majd levetve minden más,
most kezdődik el köztünk a végső,
az utolsó,
a "ténylegfelvonás"