Bodó Csiba Gizella
Lélekhúrokon
Hallasz levelek
zizzenése mögött,
szél-sziszegés hullámzó zenéjében,
a harangnyelv egyetlen kondulása fölött,
mintha szóltam volna félálomban?
szél-sziszegés hullámzó zenéjében,
a harangnyelv egyetlen kondulása fölött,
mintha szóltam volna félálomban?
Érzed-e kezem néha
ütőereden,
Ahogy veled együtt dobbanok, emelkedem,
Érzed-e, hogy karomba zárnálak gyengéd-erősen,
De már nincs karom, nem tehetem!
Ahogy veled együtt dobbanok, emelkedem,
Érzed-e, hogy karomba zárnálak gyengéd-erősen,
De már nincs karom, nem tehetem!
Látod-e, mozdul a
mogyoróbokor,
S lábad elé ejti kicsi, tömör magját,
Ne lépj rá, emeld fel, töröld meg,
Némaságom tekerte levélbe egy apró,
koppanó darabját.
S lábad elé ejti kicsi, tömör magját,
Ne lépj rá, emeld fel, töröld meg,
Némaságom tekerte levélbe egy apró,
koppanó darabját.
Tudom, hogy hallasz,
Tudom, hogy látsz,
Tudom, hogy érzel,
Tudom, hogy látsz,
Tudom, hogy érzel,
Ez nem az
érzékszervek adománya!
Lelkeddel hallgatsz,
Látsz és érzel,
- Nem illúzió, -
Látsz és érzel,
- Nem illúzió, -
Ez a lélekhúrok
szimfóniája!
http://youtu.be/KK0Qelo5B5w
VálaszTörlés