2013. november 12., kedd

Helen Bereg - Hangod



Helen Bereg

Kacagás csiklandozza lelkem,
szívből eredő csilingelés.
Megmelegszem nála,
ki tudja miért.
Bekúszik bőröm alá,
megbújik, mocorog,
s pihéken a kis pimasz
borzongva kimosolyog.
Hallom hangod.
Távolról simogat,
édes szerelmet suttog.


Percnyi édes álom az egész.


Fájdalmas lesz a nevetés.
Szemembe könnycseppet kerget.
Nem bújhatok hozzád,
karom nem ölelhet.
Nem érzem tested,
csupán suttogásod, kacajod.
Nem vagy itt velem,
hangod az éterből hallom.


Csendbe veszik a szó.


Kezemben néma telefon
légy ezerszer elátkozott!
Elloptad tőlem a kacagást,
el a kedves mosolygós hangot.

1 megjegyzés: