L. Horváth Zsuzsanna - Emlékező temetők

Horváth L. Zsuzsanna

Emlékező temetők

Sűrű őszi köd burkol rétet, erdőt, falut,

párája hideg cseppekben
vérző levelek hegyére fut,
majd csillanó könnyként nehézkesen
a dermedt földre hull.
Gyenge a napsugár
ereje fogytán már,
nem tud áthatolni
a felhők paplanán.
Így fedi létem is őszi ború,
emlékektől lesz szívem szomorú.
Míg aranyló levelek szőnyegén
opálosan csillan gyenge fény,
a szél-borzolta vöröslő avar
mint gyertyaláng, ha lobban
virágba borított sírokon,
emlékező temetők mélyén.
A múlt fátylát tépve szét
soha nem múló hiányod
átsuhan lelkem hideg üresén,
mit nem enyhíthet tétova remény.