Lesznai Anna - Levél

Lesznai Anna

Levél 

Mert néked írok híves papírra
Csókkal szorítom simitó ajkam
Ölelő ujjal tartom a tollat
Szombati kedvre gyulladó oltár
       Kelyhe a szívem.

Jusson eszedbe szememnek színe
S minden, mi bennem nyugtató lágy volt.
Türelmes vágyú térdemet lássad
Bölcsőt, amelyre súlyos gyönyörrel
       Hajlott le orcád.

Idegen csókot ringatott testem,
Azóta kérdőn ámulva látom.
Tudta-e, mit rejt reszkető ölben,
Tudta-e, kinek pihen meg kedve
       Könnyteli kéjén?

Tudtam-e akkor csókkal és vággyal
Kinek az ajkát illette ajkam?
Féltem, ha kérdtem s féltem, ha kérdtél:
Mert más az, kit kérdnek, s másé a válasz
       Tétova nyila.

Hiába nyílnak ünnepi szívek,
Ölelő karok hiába nyúlnak,
Buggyanó meleg cseppekben vérünk
Idegen szentély süket kövére
       Hiába csordul.

Sohase lesznek eggyé, kik ketten
Indultak egykor rejtelmes úton.
Kereső testük sűrű homályban
Véresen veri falát a létnek.
Mint gyenge csecsemők puha karokkal
Tétován nyúlnak egymás szívéhez...
       S melléje kapnak.