Radnai István - Sírkövek hallgatag világa

Radnai István
Sírkövek hallgatag világa

kertek békéje sírok fák vércsepp madarak
torkán a halottak csak bennünk temetetlenek
mécses örök világossága virág a dér alatt
hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget

mindez a fagyöngy mely rontja óriások ágait
látod pont ahogy lenn a talajon ahol járunk
a szobákban ahol élünk alkotásba merevült vágyai
annak aki itt maradt s a távozók kudarcáról

itt meg lehet feledkezni már zavartalan
csak lomb pereg néha megszólal egy madár
gesztenye koppan köd ered hangtalan
ahogy az égről a felhő leül a sírra már

egyetlen nap volna amikor visszajárnak
vagy magunk visszajárunk aki mind árva