Szilágyi Domokos - Hallom a szívem

Szilágyi Domokos

Hallom a szívem

Hallom a szívem
Baj van.

Én, aki szívben, szóban
a megértést akartam,
saját szívemmel különböztem össze -
s kötnék már fegyverszünetet,
de túl sok zűr lett
közöttem s közte.

Hallom a szívem.
Most kiabál,
mikor már jó lenne minden?
Ruhaként simul rám törvény, szabály,
s gépeim hajtja az Isten?! -
Most kiabál, zakatol, izgat -
hát van hűség, ha nyugalom? -

Hallom a szívem, hallom a szívem,
s nem alhatom, nem alhatom.
Hallom a szívem:
most kiabál,
mikor már jó lenne minden -
transzmissziós szíj csusszan simán,
s döglődnek a baktériumok sebeimben?!

Hallod a szívem,
most kiabál,
hogy ne még,
hogy ne már -
most kiabál, hogy baj van,
milliárd vérsejt zubog a harcban,
s minden vérsejtben harc van,

Mert a hűség nem nyugalom.

Hallom a szívem, hallom a szívem,
s nem alhatom, nem alhatom.