György Viktória Klára - Ha átölelnél ...

György Viktória Klára

Ha átölelnél ...

http://m.youtube.com/watch?v=1-ABzLhOIpE

Angyalszárnyakon nyugvó
édes pillanata az időnek,
könnyeimmel öntözve
nyíljon zöldülő útja a reménynek.
Karjaidba bújva,
hozzád simulva
lennék csücske a szívednek,
érezd, eljött a perc
mely nincs többé nélküled.
Boldogság nekem, hogy létezel,
lelkünk nesztelen közelít,
a hajnal édes zengésével.
Ha átölelnél,
felébreszteném benned a lángot,
s ha a szenvedély öble,
az érintésektől
csordultig telve,
feléledne az elszenderült
csókok íze,
sóhajunk, mint csendes csermely
megbújna a végtelenbe.
Ha átölelnél,
átöltözne bennem a szeretet,
mely felébreszti a vágyakat,
s a hajnal harmatos cseppjei
nem mosnák szét az álmokat.
Ha átölelnél,
a telihold bársonyos szőnyege
ringatná lelkünk,
s feltárulna a mámortól ittas édeni kertünk.
Könnyeid kagylójában gyöngy lennék,
csillagod ott fent, mely
rád kacsint esténként.
Ha majd átölelsz,
szereteted morzsáit szórd szét,
hogy kövesselek,
s engedd, had szeresselek.