Márai Sándor
Négy
évszak
(részlet)
Január
A harangok
elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas
éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok még az
élettől? - gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. - Élni végtelenül, mint egy
sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már
végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már
az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése