Szokolay Zoltán
A révnél
halhát ezüstje villan
utolsó álmaimban
ártéri erdő reszket
és délre tartó rajban
szállnak
madárkeresztek
ne higgyétek hogy baj
van
minden mindennek
része
így olvad új egészbe
jótett és bűn utólag
csak egymás
hologramja
időrések csukódnak
nem emlékszem
szavakra
voltál? vagy sosem
voltál?
mért van mobil egy
holtnál?
számod pöttyögi
lassan
és cseng kicseng és
senki
nincs fényben nincs
vonalban
neved már ezt jelenti
az anyag mozdulatlan
és háboríthatatlan
békéjét ősnyugalmát
se kezdetet se véget
csak annyit mint egy
halhát
egy pillanatnyi élet
minden szerelmem itt
van
e szegletes ladikban
nem nézek többé hátra
s aki most el is
vesztett
ha aggodalmam látja
csitít: maradjak
veszteg
egyszer majd ő is
átér
másik ladikra ráfér
s testéből szabadítva
ölel mint semmit
semmi
türelmesen tanítja
hogyan kell ott
szeretni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése