Tokaji Márton - Örömóda

Tokaji Márton

Örömóda

Lélegzetedet érezve nekem feszül
a testedben bújtatott vágy,
S megfogódzom a gondolatodban, mozdulatodban,
mely oly bársonyos lágy.
Testünk moccanásában belekarol a csend,
ajkunk ámulatában összeforr bennünk a világ,
szemeink összetorlódó homályában
tovább izzik a láng.
Az örökkévalóságban kitárulkozik
a felfedezésre váró idő
amíg az éj reánk szakadó pillanatában
botladozik a jövő.
Mágneses mezőjében vonz és taszít
éhes vallomásában a szenvedély,
s karjaink között pusztul el a simogató
mozdulatokat is túlélő éj.
Az élet mézédes ritmusában, felbomlik a tér,
és magasba repül a lélek,
magához ölel a föld, és élek!
A darabjaira hullt csókjaink és az eltaposott évek
velünk együtt vesznek el,
múltunknak gomolygó ködében.