Válóczy Szilvia
Veled a szelídség
Csendem töröd…
Világként láncolsz
magadhoz,
Erős karod valóságba
húz
Ölelve simulsz testem
árnyékaihoz
Fénnyé olvasztasz
bennem
Minden akaratot,
Szemed bogarában
Ott ül szerelmed…
S a régen várt vágy,
Az örök kezdet…
Az örök álmodás.
Ránk ront a
félhomály,
Keresve kutatja
Szívünk dobbanásait,
S némám fonódik
Parázsló testünk köré
A féktelen képzelet.
Alant, feszült
izgalom bontja
Elrejtezett szirmainkat,
Csókokba mos az
ártatlanság,
Mely lassan, lassan
Mohó szomjainkat
ontja.
Falhoz szorít a kéj,
Nyugalmas menedékké
válik
Mellkasod moraja,
S enyém apró dobogása
Versenyt fut az álmos
idővel.
Még kezedbe rejted
Minden féltett
mosolyomat,
S letörlöd szememről
Az elvetélt
fájdalmakat,
Mert lázadássá
szított percek közt is,
Veled a szelídség
Új utakra visz.
http://m.youtube.com/watch?v=aiqz9jFhpCU
VálaszTörlés