Lakatos István
Szeptember
Oszlik már a remény.
Bő, ragadós homály
csorran bokrokon és
fákon; az alkonyat
csúszós, mint az
olaj, mint sürü-zöld szirup
süpped súlya alatt a
fű.
És nyúlik keserű íze,
szivárog a
síkos enyv, a zsiros
gyanta az ágakon,
hull mélyen a sötét,
és hüvösen behint
cseppfolyós
szomorúsággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése