Szomorúfűz
Szeptemberbe fordulva
Elmúlt a nyár. Bár a
szeptember még nyár és már ősz is, de szinte hidegre, esősre fordult az idő.
Lomha felhők mögé bújik a Nap, itt-ott csillan ki közöttük a megkopott fény,
halkulóak a sugarak, - vagy záporok
verik a kertet. Falevelek fürdenek, remegnek a hűvös szélben. A tücskök
szerenádja is messzebbről hangzik. Elcsendesedik a bokrok töve. Vándorútra
kelnek a költöző madarak, messze délre költöznek a fecskék, a gólyák.
Gyerekzsivaj tölti meg az óvodák, az iskolák ódon csendjét. Beérnek a
gyümölcsök, a szőlőfürtökön zsongnak a méhek, a darazsak. A szeptember sokszínű
takarót borít a tájra, lehullajtják leveleiket, levetik lombkoronáikat a fák, a
bokrok. Zordan tépdes mindent az őszi szél, pára zúdul a földre. Hervadoznak a
virágok. Lassacskán aranybarnára színesedik a szűkülő világ. Nagy a csend, csak
a levelek sóhaja töri meg a természet nyugalmát, amikor a fákról a földre hullva
zizegnek, susognak.
A kertek alatt
kopogtat az ősz - érezni már hűvös illatát. A levegőben párafelhők
gomolyognak Visszasírjuk a nyár
simogató melegét, és még reménykedünk a napsugár játékában, melengető
ölelésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése