Mészöly Gábor - Halottak napjára

Mészöly Gábor

Halottak napjára

Van egy nap, mikor nem gondolsz jelenre-jövőre,
Csak a múló időre.

Eljön a hajnal, és a munkás
Nem gondolva munkával-bajjal
-Mint annyi más napon-
Kérges kezét-arcát mossa
Ropogósra vasalt ingét gombolja.

Fehéret.

Már megébredt a család,
És búcsúztatják az Apát
Vidékre utazik.

Évente egyszer látogatja szüleit,
Elmesél mindent, visz nekik csoda híreket,
És elmeséli hogy nőnek a gyerekek,
-És asszonyom is megtanult főzni!
Anyám látod?-
És a sírokon rendezgeti a virágot.

Ilyen emberekkel hajnalban telve a vonat.
Utaznak, hisz e napon
Megtisztelik a halottakat.

És fejet hajtanak a jövő előtt,
Hisz utóbb-előbb helyet cserélnek,
És a poronty cselédek vasalt ingben
állnak majd fejüknél.

És míg e földön tüzet lehet gyújtani,
Fellobbannak estére a mécsvilágok,
Másolva az égen gyúló milliom csillagot
És fényük egész biztos az égbe jut.
És a temetőszolga csendben becsukja a kaput.

Nagymamám, te biztos látod.