2013. szeptember 22., vasárnap

Berze Tünde - Lélek



Berze Tünde

Lélek

Lelkem otthonra talált.
Bús, de igaz otthonra,
mely bennem zubogva
áramlik határtalanul.
Együtt hallgatunk,
sírunk s nevetünk...
Csillagtalan éjjelen,
csak úgy magunknak
öleljük a csendet.
Ábrándba bújtatjuk
mind büszke álmaink,
s szelíd ragyogás bizsereg át
a hosszú éjjelen.
Áldomást iszunk múltra
temetve mi volt,
s nem bolygatva kétes jövőt,
bújunk sötétség dunyhája alá.
Szennyesünk csak mossuk,
egyre csak mossuk,
de talán soha nem lesz tiszta.
Hajnali rózsák ébresztenek,
kacagnak az éj rajzolta,
rusnya karikák láttán.
Mi is nevetnénk, ha a kín
oly szörnyű volta nem fojtana,
s nem rajzolna mosoly helyett,
gúnyos grimaszt arcomra.

1 megjegyzés: