dPanka
Mi vagy nekem?
Számolatlanul
simogatod lelkem. Dobogtatod szívem. Érzéki gondolatok sorát kelted bennem.
Legyen bármi, mindent felkavarsz. Szerelmet a múltból. Szerelmet a jelenből.
Néha bánatot a szívemből. Mégis kellesz nekem. Nélküled nem létezem. Lelkem
rejtett zugában élsz, ahonnan sosem fogsz kitalálni, mert nem engedem. Soha. Ha
szólsz, emlékezem. Magamban tapsolva dúdolok. Ha dübörögsz extázisban tombolok,
s azért mert úgy is jó vagy. Nekem. Néha, bánatot sugallsz fülemben, de
megbocsátok, magamnak és másoknak is. Te hozod az üzenetet. Rég kívánt
álmokról, be nem teljesült vágyakról. Elmúlt érzelmekről emberekről. Vágyakozva
várt boldogságról. Bohém életekről
Egyszerűen csak szeretlek. Nem vagy más, mint éltető erő. Éjjel álomba ringatsz, reggel te ébresztesz. Megnyugtatsz kicsit, ha száz bajtól tombol a vihar fejemben. Akkor téged kereslek, s ha megkaplak egy darabig el biztos nem engedlek. Ha éppen forrong a vérem, te még jobban lángra repíted. Vidámabbá teszed énemet. Nem tudom, másnak mit jelentesz, de nekem az életem örömrésze vagy, s az is maradsz. Pozitív sugárzásod magaddal repít. Valahova, s talán valakihez.
Olyan jó bekapcsolni a magnót, hallgatni a rádiót ahogy szól a dal, a zene hozzám, és mindenkihez, mert ugyanazt halljuk s talán ugyanazt érezzük, csak más érzékkel, más élményekkel és szereplőkkel.
Ez vagy nekem ZENE. A dob az ütem. A szívem dobbanása. A gitár hangja a véremben csordogálva, a zongora koppanása lelkem lüktetése, amely mosolyog, vagy épp sírdogál. Én mégis hű leszek hozzád, imádlak zene.
Akarom. Mindig szóljon a dal, peregjen a ritmus, nekem, s nektek, s mindörökre.
Egyszerűen csak szeretlek. Nem vagy más, mint éltető erő. Éjjel álomba ringatsz, reggel te ébresztesz. Megnyugtatsz kicsit, ha száz bajtól tombol a vihar fejemben. Akkor téged kereslek, s ha megkaplak egy darabig el biztos nem engedlek. Ha éppen forrong a vérem, te még jobban lángra repíted. Vidámabbá teszed énemet. Nem tudom, másnak mit jelentesz, de nekem az életem örömrésze vagy, s az is maradsz. Pozitív sugárzásod magaddal repít. Valahova, s talán valakihez.
Olyan jó bekapcsolni a magnót, hallgatni a rádiót ahogy szól a dal, a zene hozzám, és mindenkihez, mert ugyanazt halljuk s talán ugyanazt érezzük, csak más érzékkel, más élményekkel és szereplőkkel.
Ez vagy nekem ZENE. A dob az ütem. A szívem dobbanása. A gitár hangja a véremben csordogálva, a zongora koppanása lelkem lüktetése, amely mosolyog, vagy épp sírdogál. Én mégis hű leszek hozzád, imádlak zene.
Akarom. Mindig szóljon a dal, peregjen a ritmus, nekem, s nektek, s mindörökre.
http://www.youtube.com/watch?v=4QFMar83Ims
VálaszTörlés