2013. szeptember 16., hétfő

N. Horváth Péter - Teljes fényben



N. Horváth Péter

Teljes  fényben

Hosszú  éjeken  át  vártam  rád  Kocsordon.

Te  is  ott  vártál,  de  nem  láttam  a  ködben;

hatszáz  kilométer  lépésnyire  tőlem,

s  nem  láttad,  hogy  én  is  azt  a  páncélt  hordom.



Két  egyforma  láncing  sajgott  a  testünkön,

fagyos  magányból  és  forró  vágyból  szőtten

— a  vonat  is  késett,  amin  érted  jöttem —,

esély  sem  látszott,  hogy  megírom,  s  elküldöm.



Minden  zárva  volt,  hát  nem  sürgönyözhettem,

ám  egy  régi  fohász  forgott  az  agyamban:

ha  nem  üzenhetek,  a  tiéd  megkapjam,

s  mielőtt  késő  lesz,  találkozzunk  ketten.



Lassan  felszállt  a  köd,  kikékült  felettünk.

Észrevettük  egymást,  teljes  fényben  látlak;

amíg  élsz,  őrizlek,  s  őrzöl  a  világnak.

S  elhisszük,  hogy  minden  kínunkat  feledtük.

1 megjegyzés: