.kaktusz - A lélek békéje

.kaktusz

http://youtu.be/xfQvxVVJ1kw

Tudod arra gondoltam,
olyan a lélek békéje,
mint egy kis naposcsibe:
érzékeny olyannyira…
megvédeni lehetetlen sokszor,
még akkor is, ha az ember
érte megtesz mindent,
elhanyagolva pedig
az életre képtelen...
sokszor,

csak egy ki nem mondott szó,
ami már be nem pótolható,
megkínozza egy életen át
a magára maradót,
mintha csak vezekelne,
mintha azzal a lélek valamit is

jóvátenne, hogy folyton marja,
begyógyulni nem engedi
a hatalmas sebet,
amit a gyász okozott...
s minél erősebb a szeretet,
annál nagyobb fájdalmat képes okozni,
olykor akár egy apróság is,
lehet az egy ki nem mondott szó,
egy elmaradt simogatás,
amivel az itt maradt
adósa maradt a másiknak…
és van úgy, hogy a szeretet erős,
mégis, a fájdalom csökkenő,
már-már meglepő kívülről,
hogy a sokat könnyezett szemekben
mosoly is látható...
mert talán,
ha a lélek békéjét csorba nem érte,
a fájdalom visszavisz az emlékekbe,
s benne él tovább, aki maradt,
és az is, aki elköltözött.

2013. aug. 23.