Szomorúfűz
Út sehová
Szépek a hajnalok.
Fény tör át az éjszakán, színekkel festve az égboltot.
Mély álomból
ébredünk. Szívünk halk ütemre dobban.
A jó és a rossz
valósága az életünkben
*
Hajnali csend. A
csillagok búcsúznak az éjben. Álmatlan éjszaka után nyílik a hajnal kapuja.
Nappalok és éjszakák fonnak körül. Kinyílik a fény kapuja, a gyötrelmek újra a
szívünkben. Láthatatlanokká lesznek az árnyak. Elnyeli a csillagokat, a Holdat.
Széttépi az árnyakat. Megjelennek az első fénysávok. Beleszőjük az éjszaka
képeibe a nappalainkat. A szívek mélyéről induló érzések. Csend.
*
Szeretem az éjszakák
titokzatosságát. Párnámra hajtva fejem merülök az éjszaka nyugalmába, az
éjszaka hangjaiba. Emlékek borulnak rám. Egyedül élek, de álmaimban barátok,
társak kísérnek. Egyedül lépkedek utamon, mely a végtelenbe vezet. Ébren vagyok
– már nagyon távol tőled. Nélküled.
Éjszaka. Csillagok,
telihold és ismét rád gondolok. Becsukódom. Szorongás, szomorúság bennem – és
emlékezem.
Sokszor állsz előttem
a csillagok fényében. Régen elmúlt éjfél. Messze kerül az álom. Könnyeim befelé
folynak. Az emlékek és a rád gondolás. Álmatlanul vergődöm.
*
Gyönyörű napkelte,
ragyogó fények kúsznak a horizontra. Szemembe rajzolódnak a színek, dallamok.
Az éjszakában minden rám települ. Körülölel a hajnallal a Nap. Gyengül a
lelkem, botladozom ösvényemen. Szólít a reggel. Illatok szállnak, fény özönlik
ránk és mosolyt fest szám sarkába.
Bocsáss meg, hogy még
élek.
http://www.youtube.com/watch?v=-9ivnKClr-4
VálaszTörlés