Torma Zsuzsanna
Ősz
Szél görgette az úton a száraz falevelet,
miközben én elmerengtem hazafelé menet.
Lábam előtt dió koppant - zöld burkából kihullt -,
lehajoltam érte és már a markomba simult.
Nedves volt, mint a kiscsibe, mikor éppen kikelt
a tojásból, amit eddig gyönge testén viselt.
Feltörtem és eszegettem finom fehér belét,
ízlelgettem, mint a gazda finom szőlő levét.
Az ősz egyik ajándéka a lehulló dió,
nem sokat kell tenni érte, az egyik földi jó
a sok földi jó közül, mi nekünk megadatott,
mit az ember életével itt a földön kapott.
Bár az életünket kell majd egyszer odaadni,
cserébe azért, hogy nekünk volt szerencsénk kapni.
Amikor a vén diófa ágai száradnak,
élete továbbvivői diói maradnak.
Így megyek el én is egyszer, talán egyik őszön,
Mint ahogyan elment innen egyik-másik ősöm,
s úgy hagyom itt magjaimat, mint a vén diófa,
Ember vagyok, a termésem kis emberfióka.
miközben én elmerengtem hazafelé menet.
Lábam előtt dió koppant - zöld burkából kihullt -,
lehajoltam érte és már a markomba simult.
Nedves volt, mint a kiscsibe, mikor éppen kikelt
a tojásból, amit eddig gyönge testén viselt.
Feltörtem és eszegettem finom fehér belét,
ízlelgettem, mint a gazda finom szőlő levét.
Az ősz egyik ajándéka a lehulló dió,
nem sokat kell tenni érte, az egyik földi jó
a sok földi jó közül, mi nekünk megadatott,
mit az ember életével itt a földön kapott.
Bár az életünket kell majd egyszer odaadni,
cserébe azért, hogy nekünk volt szerencsénk kapni.
Amikor a vén diófa ágai száradnak,
élete továbbvivői diói maradnak.
Így megyek el én is egyszer, talán egyik őszön,
Mint ahogyan elment innen egyik-másik ősöm,
s úgy hagyom itt magjaimat, mint a vén diófa,
Ember vagyok, a termésem kis emberfióka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése