Della Mária
Ember hónapok
Már nem süt rám
tüzesen a Nap,
A vén diófa alatt talál az alkonyat
Nyári emlékekből kortyolok nagyokat.
A kert mélye, az estikék,
még rejtenek lopott meleget
a fák érett gyümölcstől nehezek.
Lepkeszirmok a széllel kergetőznek
Ősz ember-hónapok levelet festenek,
színes képeikből kihagyva a kéket.
Eltenném befőttként, bezárva magamat
Ablak-üveg mögül lesve a madarakat,
ahogy szárnyukon elviszik a nyarat.
A vén diófa alatt talál az alkonyat
Nyári emlékekből kortyolok nagyokat.
A kert mélye, az estikék,
még rejtenek lopott meleget
a fák érett gyümölcstől nehezek.
Lepkeszirmok a széllel kergetőznek
Ősz ember-hónapok levelet festenek,
színes képeikből kihagyva a kéket.
Eltenném befőttként, bezárva magamat
Ablak-üveg mögül lesve a madarakat,
ahogy szárnyukon elviszik a nyarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése