.kaktusz - A szemekben

.kaktusz

http://youtu.be/kgs6F0qhZfE

Tudod arra gondoltam,
hogy a szemekben
meg lehet látni sok mindent,
az a két kis golyó ügyetlen,
színjátékra képtelen,
csak olvasni kell belőle tudni...
s amikor az ember bennük
sokszor észreveszi,
(amikor egyértelművé válik,
hogy ki is ő valójában)
a hangzó igen helyett
a néma nemet,
a mímelt befogadás helyett
a visszautasítást,
a látszat érdeklődés helyett
a valódi érdektelenséget,
az talán olyan lehet,
mint amikor a vándor
sok helyre bekopog,
szívélyesen kinyitják az ajtót,
s mikor lépne be,
de észreveszik, hogy ő az valójában,
az orra előtt mégis az ajtót becsapják:
egy idő után talán
feladja a próbát,
akkor csukják be az utolsót,
amiben a hite volt...
többé nem vágyik
meghitt beszélgetésre,
nem kutatja, a kudarcnak mi az oka,
persze, hogy a hiba benne lehet, tudja,
de számára láthatatlan helyen:
először fájlalja, azután
bezárkózik saját magába...
s mert a legfontosabb,
hogy abból a lehetőségből,
ami van, a legtöbbet kihozza,
megteremti a saját, kívülről néma,
belülről színes világát,
sokak közt volt magányosan,
de önmagában megtalálja azt,
amit kívül hiába keresett,
az ő szeme pedig azt mutatja,
mintha már élne egy másik világban.

2013. szeptember 16.